Colloredo:

A franc, mi történt?!

Arco Gróf:

Csak úgy berontott.

C.:

Mars ki, vagy nem maradsz épen!

A. G.:

Most tünjön már, Mozart!

Wolfgang Mozart:

Hát lesz, ami lesz.

C.:

Majd móresre szoktatlak szépen.

W. M.:

Mégse tör meg!

A. G.:

Ez tréfa vagy vicc?!

W.M.:

Az nyer, kit a szíve visz!

C.:

Hisz parancsba adtam, hogy Salzburgba mégy!

W. M.:

Nem megyek, mert jobb nekem Bécs!

C.:

Így állunk? Nos, ennyi volt.

Jól van nagylegény!

Tudd meg, Bécsben éhen halsz!

Teszek arról én…

W. M:

Nem fogok félni

bár roppant nagy úr,

de most mégsem foghat ki rajtam.

Hisz herceg vagyok,

minden hercegen túl,

s a tehetség megvéd, ha baj van.

Ön éveken át itt börtönbe zárt,

és közben szolgának vélt.

Ön senki nekem, most fölmondok, kész!

És maradok, jobb nekem Bécs!

C.:

Szánnám én az apját, ám e gazfickóval végzek!

W. M:

Ez mégse stimmel, mert a gazfickó,

az álszent, és hízeleg folyton.

A művész a járt útra ritkán lép,

és nem lesi mit nyer a bolton.

Nem kell nékem önnél a biztos jövő,

nem kell gyámság senkitől.

Többé el nem ér korbácsütés.

Adieu Herceg, jobb nekem Bécs!

C.:

Soha senki nem szolgált még ilyen rosszul, mint ő. Szánalomra méltő fickó! Nem akarom, hogy bármi közöm legyen hozzá!

W. M:

De nekem se, önhöz!

C.:

Jön ez még elém nyüszítve!

W. M:

Szarok én magára!

C.:

Gróf Arco, dobja ki! De rúghatja is!

A. G.:

Kár magáért, Mozart! Magának befellegzett!

W. M:

Nem. Így lesz most jó: szabadság vár!