Wolfgang Mozart:

Azt hittem én,

sikeremet látva

együtt örülsz majd vélem.

De nem így lett,

hiszen akkor szeretsz csak,

hogyha gyenge bábnak látsz.

Neked fáj mit elértem.

És amikor szólok,

hidd el, jó úton vagyok én!

Nézel, mint ki mit sem ért.

Eltaszítasz.

Miért nem fogadsz el?

Miért nem szeretsz, miért?

Nem tagadom,

bennem bízni hiba tán.

Nem kaptál elég hálát.

Igazad van, lelkem örömvadász

Izgat mindenegyes perc,

ha élvezet jár át.

Mit tehetnék?

Bent él a csínytevő gyerek,

aki mindig voltam én.

Egyrecsak kérdi:

Miért nem fogadsz el?

Kérlek mondd meg, miért?

Miért várod el, hogy olyan legyek mint te?

Miért kéne mást játszak?

Ez vagyok én!

De a legszőrnyűbb, hogy meg nem értem,

miért tagadtál meg engem?

Hisz én nem voltam soha más,

akkor bűnösnek miért látsz?

A bűnöm az csupán, hogy