A színészek élete mindenki számára érdekes. Különösen elbűvölő az énekes-táncos színészet, hiszen abban többirányú tehetségnek és képzettségnek kell egyidejűleg jelen lennie.Ma Magyarországon ennek a műfajnak egyik kiemelkedő műhelye a Budapesti Operett Színház, ezért az itt „dolgozó” művészek közül beszélgettünk néhánnyal a musical-színészet sajátosságairól, a saját szakmai felfogásukról.

Földes Tamással beszélgettünk: 

·        Miért éppen ezt a szakmát választottad, és hogyan jött a musical szak?

Nem is tudom… igazából én soha nem is szerettem volna más lenni, csak színész. Az, hogy zenés színházba kerültem, tulajdonképpen véletlen. Mindig szerettem énekelni. A gimiben tagja voltam egy zenekarnak, amit Madártejnek neveztünk. Később különböző tanodákba is jártam, majd a főiskolán Szinetár Miklós prózai osztályába kerültem. Aztán gyakorlatként a Nyomorultak című musicalben játszottunk, és azt hiszem, így kezdődött.

·        Szerinted mikor érdemes elkezdeni ezt a pályát?

Táncolni minél előbb el kell kezdeni tanulni, mert az nagyon fontos a színpadon. Az éneklést a fiúknak mindenképpen a mutálás után szabad csak komolyan tanulni. A lányoknál nem tudom, hogy hogyan is van ez pontosan, de azt hiszem, náluk később szabad csak kezdeni.

·        Milyen oktatási formát ajánlanál?

Mostanában rengeteg iskola van már, és mindegyik lehet nagyon jó. Én a Nemzeti Stúdió Főiskolára jártam, ez az akkori Nemzeti Színház iskolája volt. De szerintem, mostanában van sok jó magániskola is. Igazából az nagyon fontos, hogy kik tanítanak, hiszen a tanárokon múlik a legtöbb, nem az oktatás formáján. Úgyhogy, ha valaki ilyen pályára készül, mindig nézzen körül, milyen tanárok vannak az adott iskolában!

·        Mit gondolsz a rajongókról? Zavar, amikor megállítanak az utcán?

Én akkor lennék nagyon szomorú, ha nem lennének rajongók! Éppen azért, ha valaki odajön, és beszélünk pár szót, az egyáltalán nem zavar. Nagyon jól esik, ha tetszik a közönségnek, amit csinálok. Szerencsére, én még soha nem találkoztam tolakodó rajongókkal.

·        Milyen a próbák hangulata?

Ez mindenhol más, és persze függ a darabtól is, amit próbálunk. Itt, az Operettszínházban szerencsére egy nagyon jó csapat jött össze, így a próbák hangulata is jó.

·        Nehezebb egy színésznek, ha mondjuk egy olyan kollégával kell együtt játszania, akivel nincs olyan jóban?

Persze, nehezebb, hiszen akkor nem lehet úgy együttműködni. Olyankor az ember fejében kell annak lejátszódnia, ami egyébként a színpadon történik. Így sokkal jobban kell koncentrálni, mint máskor. De szerencsére, ez egyáltalán nem jellemző azokban a színházakban, ahol én játszom.

·        Mi van, ha egy színész megbetegszik egy olyan darab előtt, ahol nincs váltótársa?

Ilyen sajnos bármikor előfordulhat. Ha csak lehet, meg kell próbálni valahogy játszani. Ha végleg nem tudunk játszani, akkor lehet, hogy valaki be tud ugrani a szerepre, de az is előfordulhat, hogy akkor elmarad az előadás. Nekem már kellett dupla Rómeó és Júliát 39°C-os lázzal játszani!

·        Nagyon sokféle műfajban is játszol. Melyik áll hozzád a legközelebb?

Mindegyiket nagyon szeretem, és számomra az lenne az ideális megoldás, ha mindegyik menne egyszerre: például egy évadban lenne egy prózai, egy operett és egy nagy musical is. Szerintem, mindegyik másért jó, és nem is igazán lehet őket összehasonlítani.

·        És melyik műfaj a legnehezebb?

Szerintem a musical, hiszen ott egyszerre kell tudni játszani, énekelni és táncolni is. Olyan színészek, akik csak prózai darabokban játszanak, sokszor lenézik a musical műfajt, pedig szerintem az is legalább olyan nehéz, és sok felkészülést igényel, mint egy prózai darab, sőt, még kicsit többet is.

·        Milyen a külföldi vendégjátékok hangulata?

Nagyon érdekesek. Legutóbb, mikor a Csárdáskirálynővel Londonban voltunk, elmentünk megnézni ott pár musicalt. Kíváncsiak voltunk, hogy mi a szokás, mennyire tapsol a közönség. Nagyon jó érzés volt látni, hogy mi is ugyanakkora, sőt, talán nagyobb tapsot is kaptunk, mint a saját darabjaik. Londonban már nagyon régóta nem játszottak operettet, így sokat számít, hogy ilyen jó fogadták.

Az is érdekes, hogy, bár nem tudok olaszul, németül vagy angolul, mégis mindhárom nyelven játszottam már komoly darabokat, például: a Marica grófnőt németül és angolul is, az Evitát németül, a Mária Evangéliumát olaszul, Dorina-Gray-t angolul. Nehéz úgy szöveget tanulni, hogy nem ismerem a szavakat, amiket mondok.

·        Nem nehéz ilyen sok darabban játszani egyszerre?

Inkább az nehéz, amikor mondjuk délelőtt próbáljuk az egyik darabot, és este egy másikat játszunk. Ez sokszor előfordul, például mikor az Elisabeth-re készültünk, akkor is így volt.

·        Mit gondolsz a Musical Estekről?

Azok valami egészen fantasztikusak! Sokkal közvetlenebb a kapcsolat a rajongókkal, mint a színházban, és mindig nagyon jó a hangulat. Nagyon tetszik, hogy bármilyen dalt kiválaszthatunk, olyat is, amit színpadon esetleg soha nem tudnánk máskor játszani, mert mondjuk nem olyan a karakterünk. A Musical Esten ez nem számít, ott akármelyik kedvencünket énekelhetjük.

·        Milyen darabban láthatunk ebben az évadban?

Az eddig is futó darabok mellett (Elisabeth, Rómeó és Júlia, Hello! Igen?!…) új bemutató lesz a Szépség és a Szörnyeteg, amiben az Órát játszom, és a Denevér című darab, ott Falke leszek.