A színészek élete mindenki számára érdekes. Különösen elbűvölő az énekes-táncos színészet, hiszen abban többirányú tehetségnek és képzettségnek kell egyidejűleg jelen lennie.

A profi színészek mellett olyan fiatalokat is kérdeztünk a pályakezdésükről, akik – bár már több ízben közönség előtt is megmutatták tehetségüket – még színi tanulmányaikat folytatják.

Ez alkalommal Nádasi Veronikával beszélgettünk, akit leginkább a Musical Est kiváló előadói között ismerhetett meg a közönség.

·       Hogyan kezdted a musical színészi pályát?

Gimis koromban nagyon szerettem énekelni, és versmondó versenyeken is szívesen vettem részt. Bár, akkor még nem gondoltam, hogy ebből lehetne bármi komolyabb. Egyszer aztán az iskolai „Ki mit tud?” versenyen közönségdíjat nyertem a Fényév távolság című számmal. Ezek után anyukám benevezett a TV1 „Ki mit tud?”-jára, és ott is eredményesen szerepeltem. Ekkor gondolkodtam el először azon, hogy ezzel talán lehetne kezdeni valamit, hiszen az embereknek tetszik, amit csinálok.

Színházi pályafutásomat én is rajongóként kezdtem. Az első meghatározó élményem a „Nyomorultak” című musical volt a Rockszínházban. Annyira tetszett ez a darab, hogy pár rajongóval együtt megalapítottuk a Rockszínház Baráti Kört.

Később felvételiztem az egyetemre, de nem vettek fel elsőre. Ezért elmentem az Aranytíz Musical Stúdióba, és később éneket tanultam Toldy Máriától. Hat év múlva aztán az egyetemre is felvettek, ahol idén fogok végezni.

·        Hogyan tanultok az egyetemen?

Mint mindenhol, itt is van elméleti és gyakorlati része is a tananyagnak. Az első két évben a Színművészeti is nagyon hasonlít bármelyik másik iskolára: rendes órák keretében tanulunk színháztörténetet, műelemzést és megismerkedünk a híres magyar színészek életével. Emellett persze van idegen nyelv, beszédtechnika és tánc is. Ebédszünet alatt korrepetálás és ének, majd estefelé próbák. Először még nem játszik egyvalaki végig egy szerepet, hanem felváltva formáljuk a karaktereket. Harmadik-negyedik évre egyre kevesebb lesz az elmélet, és több a gyakorlat. Akkor már teljes darabokat adunk elő, két szereposztással. A vizsgadarabjainkat később is játsszuk.

·        Mindenki tanul operettet és musicalt is?

A próza mellett tanulunk operettet, népdalokat és musicalt. Később kialakul, hogy kinek mi illik a hangjához és a személyiségéhez jobban. Az, hogy egy osztályban mi válik jellemzővé, nagyon függ az osztályfőnöktől is.

·        Segítenek a tanárok a későbbi karrieretek során?

Olyan szempontból igen, hogy igyekszenek minél többet megtanítani nekünk, de az, hogy valakit felvesznek az egyetemre, még nem jelent garanciát arra, hogy sikeres is lesz. Ebben az iskolában– szerencsés esetben - rengeteg szakmabelivel lehet megismerkedni, ami nagyon jó. Viszonylag ritkán, de előfordul, hogy egy hallgató már az iskolai évei alatt bekerül egy színházi produkcióba.

·        Milyen darabokban lehet téged látni? Mik a szerepálmaid?

Jelenleg nincs „kint” szerepem, de vizsgaelőadásként megy a „Hegedűs a háztetőn” és most fog még jönni az „Apácák”. A „Yentl”-t és az „Atlantisz”-t sajnos már nem játsszuk.

Nagyon sok olyan szerep van, amit szívesen játszanék, például a „Sakk”-ban Florence, az Anna Karenina vagy a „Nyomorultak”-ban Eponine. Szeretem az olyan musicaleket, melyek énekesi kihívást jelentenek. Az is fontos számomra, hogy egy darabban a prózai játék is hangsúlyos legyen.

·        A musical Estekre ti választjátok ki a dalokat?

Igen. Én már egy Est után rögtön azon kezdek gondolkodni, mi lehetne a következőn. Van egy listám körülbelül 20 olyan számról, amit szívesen énekelnék. Néha gondot okoz, hogy nem tudunk alapot szerezni, és ezért nem lehet előadni valamit. Az is számít, hogy milyen művészek lépnek fel egy adott Musical Esten. Nekem olyan szempontból könnyű dolgom van, hogy nincsenek olyan megkötéseim, mint például az Operetteseknek, ugyanis tőlük mindenki saját szerepet akar hallani. Én szeretek mindig kicsit újat mutatni a közönségnek, hiszen sokan azért is jönnek el, hogy új musicaleket ismerhessenek meg.

·        Az hogy jött, hogy általában te konferálsz?

Ez tulajdonképpen nem direkt van, csak valahogy így alakult ki. Az elején a fiúk nagyon félénkek voltak, nem akartak beszélni. A nők egyébként eleve talpraesettebbek ilyen téren, hiszen szeretnek csacsogni. Én azért vállaltam el a konferálást, mert szeretek beszélni. De örülök, hogy most már bátrabbak a fiúk is, és néha hajlandóak beszállni a műsorvezetésbe. Persze sokszor azért nem vállalják, mert az a felkészülésnél plusz munkát jelent. Ez engem nem zavar.

A készülésben mindig lelkiismeretes voltam. Még azt is el tudom képzelni, hogy egyszer műsort vezessek. Persze ahhoz képzettség kell, de pont erre jók ezek az Estek: itt ki lehet próbálni olyan dolgokat is, amiket máshol talán nem.

·        Szoktatok előtte izgulni?

Igen, nagyon! Vannak olyan emberek, akik már jó előre izgulnak, és vannak olyanok, akik jobban kezelik ezt. Nálam az a rossz, ha egy szám előtt belegondolok, hogy mi lesz. Szerencsére, amint a színpadra lépek, elmúlik az izgalom, és a néző remélhetőleg nem vesz észre semmit. Amúgy az is gyakran előfordul, hogy az ember biztos benne, hogy egy baki nagyon feltűnő, aztán mikor visszanézzük a felvételt, akkor rájövünk, hogy nem is látszik a rontás.

·        Milyen érzés utána az autogramosztás?

Először nagyon furcsa volt. Nem szeretem, ha rajzolnom kell, mert azt soha nem tudtam, de szívesen írok akár verset is. Nagyon jól esik, ha látom, hogy tetszett az előadás. Ilyen szempontból is nagyon jók a Musical Estek: ide mindig olyan emberek jönnek el, akik valamilyen szinten rajongók, tehát tudják, mit várnak, és értenek ehhez a műfajhoz. Ez nekem nagy lehetőség arra, hogy többen megismerjenek.

·        Egy „hakninál” tényleg csak ott látjátok meg, hogy milyen a helyzet?

Annyira, hogy előfordult már, hogy kiürített medencében, egy kazettás magnóval kellett fellépnünk! Máskor gyerekmikrofont adtak a kezünkbe. Van, hogy valahol még egy pohár vízzel sem kínálnak meg. Sokszor olyan helyre hívnak, ahova nem is való a musicaléneklés: sörsátorba, vagy olyan helyre, ahol táncolni akarnak a vendégek. Szörnyű látni, hogy a közönséget nem is érdekli, amit előadunk. Olyankor ki szoktam választani egyvalakit, aki figyel, vagy úgy teszek, mintha otthon, csak magamnak énekelnék. Azt persze nem tehetjük meg, hogy nem lépünk fel. Egy jó előadás nagyon függ a közönségtől is. A nézők rengeteget tudnak javítani vagy rontani a helyzeten. Persze, az is előfordul, hogy meglepődünk, milyen jók a körülmények. Ilyen szempontból nem lényeg, hogy a fellépés vidéken, vagy Budapesten van.

·        Miben szokott a közönség „tévedni”?

Ha valaki például nagyon ismeri a CD-t, és pontosan úgy akarja élőben is hallani. Az élő előadás soha nem lesz olyan, mint egy stúdiófelvétel! Sokszor azt mondják, hogy: „Ez még a szöveget sem tudja.”, és nem veszik figyelembe, hogy egy előadás szövege sokat változik, ha már több százszor játszották a darabot. A CD-ket sokszor még premier előtt készítik, így nem kiforrott és begyakorolt az egész. Alapra pedig teljesen már énekelni, mint élő zenekarral. Amíg az élő zenekarral bármit meg lehet csinálni, és a karmestertől is függ, milyen lesz egy dal, addig az alap sokkal kötöttebb.

·        Nehéz a színésznek olyan kollégával játszani, akit esetleg nem kedvel?

Igyekszünk a színpadon nem törődni az ilyesmikkel, hiszen ott szerepet játszunk. Ennek ellenére természetesen megnehezíti a dolgunkat, ha ilyen előfordul. Akivel jóban vagyunk, annál egy mozdulatból tudjuk, hogy mit akar, így könnyen tudunk segíteni egymásnak az esetleges rontásoknál is. Az pedig szörnyen idegesítő tud lenni, ha látom azon, akivel játszom, hogy nem kedvel engem. De azért szerencsére ez nem mindennapos. Az egyetemen jellemzően jóban vagyunk, és segítjük egymást.

·        Végezetül: mit tudnál javasolni azoknak, akik még csak álmodoznak a színészi pályáról?

Csak akkor vágjanak bele ebbe a pályába, ha valóban úgy érzik, mást nem is tudnának csinálni. Viszont, ha egyszer így döntöttek, akkor legyenek nagyon kitartóak és alázatosak, mert ez egy nagyon göröngyös út, de megéri végigmenni rajta.

(Csak nem mindegy, hogy az ember Ladával, vagy Volkswagennel megy rajta végig. :-) )