A színészek élete mindenki számára érdekes. Különösen elbűvölő az énekes-táncos színészet, hiszen abban többirányú tehetségnek és képzettségnek kell egyidejűleg jelen lennie.

Ma Magyarországon ennek a műfajnak egyik kiemelkedő műhelye a Budapesti Operett Színház, ezért az itt „dolgozó” művészek közül beszélgettünk néhánnyal a musical-színészet sajátosságairól, a saját szakmai felfogásukról.

Dolhai Attilával beszélgettünk.

1)      Szerinted mikor érdemes elkezdeni a musicalszínészi pályát?

Ezt így elég nehéz lenne megmondani, mert ez mindenkinél más. Van, akinek az a jó, ha minél hamarabb kipróbálhatja magát színpadon, míg mások inkább megvárják, amíg „kiforrnak”. Ha az ember musicalszínész pályára készül, akkor fontos, hogy előtte külön is tanuljon énekelni, és lehetőség szerint egy hangszert is ismerjen meg. Szerintem az mindenképp jó, ha valaki felkészülten kerül a pályára. Fontos persze egy bizonyos fizikai érettség is, hiszen elég fárasztó egy darabot végigénekelni –és játszani. 

Fontos, hogy az ember kitartó legyen. Annak idején a Kifutó után elhanyagoltnak éreztem magam. Azt hittem, hogy az majd áttörést jelent. Azonban nem történt semmi, és ez csalódás volt. Sajnos ez általában így van, ezért nem szabad elkeseredni, ha valami nem sikerül elsőre, hanem tovább kell próbálkozni. Ha megdolgoztál valamiért, azt megtartani, az az igazán nehéz.

2)      Azt hallottuk, hogy először tanítói diplomát szereztél.

Igen, végzettségem szerint általános iskolában taníthatnék, de soha nem dolgoztam ebben a szakmában. Mindig énekelni szerettem volna, volt két zenekarom is, de egy idő után úgy éreztem, hogy azzal már nem lehet továbbfejlődni, és változtatnom kéne Egy kedves hozzátartozóm ajánlására elmentem a Katonadolog című musical válogatására. Énekelni kellett, és kiválasztottak. Később játszottam a Jézus Krisztus szupersztárban, az Elisabethben Rudolfot és a West Side Story-ban Tony-t. Így kerültem a színészi pályára.

3)      A Lakner tanoda diákjaival játszottátok a nyáron a Valahol Európában című musicalt. Ez hogy jött?

A tanoda vezetője kért fel Szinetár Dórát meg engem, hogy játszunk a darabban. Először két előadásról volt szó, de később a nagy érdeklődére való tekintettel lett még egy.

4)      Mikor elmentél a Mozart! válogatására számítottál rá, hogy megkapod a szerepet?

Én nagyon reméltem. Tudtam, hogy a kislányom, Luca, születésével nagyobb lesz a felelősségem. Ezért nagyon felkészültem a válogatásra. Beszereztem az eredeti CD-t, és amennyire lehetett megtanultam a dalokat. 150 jelentkező volt Mozart szerepére. Kerényi Miklós Gábor rendező urat már az Elisabeth kapcsán is ismertem, ezért úgy gondoltam, hogy elő kell rukkolnom valami különlegessel, hogy újat tudjak neki mutatni. Ezért mindent megtettem. Mikor már csak négyen voltunk eljött a szerzőpáros is (Sylvester Lévay és Michael Kunze) meghallgatni minket. Végül kiválasztottak, és nagyon örültem neki!

5)      Azóta megkaptad Rómeó szerepét is Gerard Presgurvic musicaljében, és természetesen továbbra is játszod Wolfgang Mozartot. Hogyan bírsz két ilyen főszerepet az egyetem mellett?

Tulajdonképpen a Rómeó és Júlia próbaidőszaka volt a legnehezebb. Most, hogy már megy a darab, csak a hétvégéim mennek el és hét közben csak az egyetem van. A tanárok nagyon figyelmesek: nincsenek órák kora reggel. Már többen is dolgozunk tanulás mellett. Az osztálytársaimmal gyakran elmegyünk egymás fellépéseire, és objektív véleményt mondunk, ami nagyon jó. Így sokat segítünk egymásnak.

6)      Hogyan szoktál szöveget tanulni?

Szerintem a szöveget oda-vissza, álmunkból felkeltve is tudni kell, különben egy rontás után nem tudnánk folytatni. Sokszor elmondom őket lassan, mert akkor jobban kell koncentrálni, nem lehet csak rutinból mondani. A koncentráció amúgy is nagyon fontos a színészi pályán, ezért ennek a fejlesztésére külön feladatok vannak: párbeszédek, nyelvtörők, hármasával számolás stb. Ha gyakorlás közben elrontom a szöveget, vagy észreveszem, hogy elkalandozott a figyelmem, akkor elölről kezdem az egészet, és ezt addig csinálom, amíg nem tudom tökéletesen elmondani.

7)      Minden előadás előtt be kell énekelni?

Közös beéneklése csak az ensemble-nek,  a karnak van, de én is mindig énekelek előadás előtt, vagy egyedül vagy az énektanárnőmmel, Bagó Gizellával, akinek nagyon sokat köszönhetek! Szerintem ez nagyon fontos ahhoz, hogy jól sikerüljön az előadás.

8)      Hogyan viseled a népszerűséget?

Nem szeretem, ha a rajongók tolakodóak. Vannak helyzetek, amikor nem színész, hanem magánember szeretnék lenni, és olyankor zavar, ha valaki ezt nem tartja tiszteletben. De persze a pozitív visszajelzéseknek örülök! A közönség elismerése fontos!

9)      Megkaptad a Súgó Csiga Díjat, ami a legnépszerűbb színészeknek járó kitüntetés. Számítottál rá?

Az igazat megvallva, én nem is nagyon szerettem volna megkapni. Úgy érzem, azok a színészek, akik már egy életet végigjátszottak, jobban megérdemelték volna. Mikor színpadra hívtak a díjkiosztón, azt sem tudtam, ilyenkor mit kell mondani azon kívül, hogy „köszönöm”. Előtte úgy játszottam végig a Rómeó és Júlia részleteket, hogy azon gondolkodtam, vajon mi lesz utána. Pár nappal a gála előtt kaptunk egy levelet, amiben megírták, hogy a 25 esélyes között vagyunk, de hogy ki a 12 díjazott és a fődíjas, azt az utolsó pillanatig mi sem tudtuk. Én mindig úgy éreztem, hogy a közönség tapsa a legjobb ajándék, amit egy színész az előadás után kaphat, de most nagyon örülök a díjnak! Még az utána készült riportban sem tudtam mit mondani, csak hebegtem-habogtam. Aki ott volt mondta, hogy egy értelmes szó nem jött ki a számon. Örülök, hogy ezt a beszélgetést végül mégsem adták le sehol!

10)   Úgy tudjuk, egyszer be kellett ugranod Lucheni szerepére az egyik Elisabeth előadáson…

Igen, és csak az utolsó pillanatban tudtam meg, felkészülni sem volt időm! Valamennyire ismertem a szerepet, hiszen az Elisabeth-ben én is játszottam, de azért nem tudtam mindent. A vonaton kellett megtanulnom a szöveget, de persze nem sikerült teljesen bemagolnom mindent az előadásra… Azért nagy sikerem volt!

Visszautalva az előző gondolatokra: ebből az esetből is látszik, hogy milyen fontos a színész felkészültsége, a koncentráló képesség folyamatos fejlesztése. Ha valaki ezen a pályán sikert akar elérni, mindig tartania kell a fizikai és a szellemi formáját. Azt azért bevallhatom, hogy ezt gyakran mi is elfelejtjük, és akkor jön egy jó barát vagy egy jó tanár és figyelmeztet. Köszönet nekik!