1)      Milyen tanácsot tudnál adni azoknak, akik később musicalszínészi pályán szeretnének elindulni?

Minél többet tanuljanak, és keressék a lehetőséget, hogy megmérettessék magukat. Én a Rádió Gyermekkórusával már korán felléptem színpadon. Szerintem fontos, hogy az ember már gyerekkorában hozzászokjon a szerepléshez, ha később színészettel akar foglalkozni. Sok énekversenyen vetten részt, hogy megtudjam, milyen vagyok a többiekhez képest. Nem szabad, hogy a kudarcok eltántorítsák az embert, hanem tanulni kell belőlük! Nagyon fontos szolfézst, főleg kottaolvasást is tanulni, mert az később nagyon jól fog jönni. A tanulást egyébként később sem szabad abbahagyni: én most is hetente kétszer járok énektanárhoz. A hangszálak olyanok, mint az izmok, be kell melegíteni őket.

2)      A musicalben a színészet vagy az éneklés a fontosabb? Nehéz a játékra és az énekre is figyelni egyszerre?

Az ének alapfeltétel. Azt úgy meg kell tanulni, hogy a színpadon arra már egyáltalán ne is kelljen odafigyelni. Az előadás alatt a játék és a mozgás a fontos meg a többiek segítése. A játék megtanulható később is, de énekelni mindenképpen tudni kell.

3)      Az állami vagy a magán színi oktatást részesíted előnyben?

Én híve vagyok a főiskolának (most már egyetem), és sajnálom, hogy annak idején, mikor felvételiztem, nem vettek fel. Szerintem mindenképpen meg kell próbálni bekerülni. Ugyanakkor én Gór Nagy Máriánál végeztem, és semmi hátrányom nem volt. Sőt, ő vitt el több osztálytársammal az Elisabeth meghallgatására, ahova aztán be is kerültünk.

4)      Szükséges az embernek a pályája során „menedzselnie” magát?

Igen, ez nagyon fontos. Sajnos nem mindig jut idő ilyesmire, mert nagyon elfoglaltak vagyunk. Néha jó lenne egy menedzser, aki segítene, mert így időt és energiát lehetne megspórolni, de úgy érzem, nálunk ez nem szokás.

5)      Mikor este fáradtan jössz ki a színházból, és a rajongók autogramot kérnek, hogyan tudsz mindenkivel türelmesen viselkedni?

Engem mindig úgy neveltek, hogy mindenkivel illik egy-két szót beszélni és kedvesen viselkedni, nemcsak úgy odafirkantani valamit aztán elmenni. Ezért mindenkire szakítok egy kis időt, de ez nem okoz gondot, mert szeretem az embereket. Arra gondolok, hogy ha valakinek nagyon tetszik egy darab, és esetleg példaképpé választ egy színészt belőle, akkor nagyon rosszul esik neki, ha az a színész goromba vele.

Én nagyon dühös lennék, ha valaki mondjuk a lányomat keserítené így el, mert ezzel elveheti a kedvét az egésztől. Egyébként sem tartom magam különlegesnek a munkám miatt. Különleges számomra a kislányom, és minden, ami vele kapcsolatos. A munkánk sajátosságai ellenére ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más.

6)      Melyik karakter áll hozzád a legközelebb?

Én nagyon szeretek vígjátékokban játszani. Úgy alakult, hogy mostanában főleg „királylány” szerepeket kapok, ezért örülök, hogy a Sweet Charity-ben és a Kaktusz virágában is játszhatok. A Kaktusz virága különösen közel áll a szívemhez.

7)      Vannak különleges szereptanulási módszereid?

Nincs, de mindig érdemes szituációval és mozgással együtt tanulni a szöveget, mert úgy sokkal könnyebb. Olyan daraboknál, mint mondjuk az Elisabeth, Mozart!, Rómeó és Júlia stb., amik már sikeresek voltak külföldön is, sokat hallgatjuk az eredeti felvételeket.

8)      Hogyan készülsz fel egy darabra? Könnyen beleéled magad a szerepedbe előadás előtt?

Bizonyos szerepekbe könnyebb, mint másokba. Nannerl szerepénél először nehezebb volt. Akkor jó, ha én magam is el tudom hinni, amit játszom, és ebben a szerepben nem találtam meg rögtön a közös pontokat Nannerl és köztem.

9)      A próbák alatt összebarátkoztok, vagy inkább rivalizálás alakul ki a színészek között?

Nincs rivalizálás, jóban vagyunk egymással. Otthon kiegyensúlyozott életet élek, így itt türelmesebb tudok lenni a társaimmal, nem borulok ki olyan könnyen. Előfordul, hogy történik valami, sőt néha még sír is valaki, de aztán kibeszéljük a lányokkal a gondjainkat, és kész.

10)  Okoz gondot az ismertség?

Nem, nekem nem okoz gondot. Én nagyon szeretem az embereket, és jól esik, ha felismernek.

11)  Mesélj egy kicsit a Dalnokok Ligájáról!

Ez különlegesnek számított, olyan szempontból, hogy nem gyakori, hogy egy színházból négyen összeálljanak egy ilyen versenyre. Nagy sikerünk volt, és nagyon élveztük. Örültünk, hogy ilyen sokáig el tudtunk jutni. Ez jól összehozott minket, és remélem, hogy még nincs vége…