Wolfgang Mozart:

Csak te meg �n,

meg a zene, ami gy�z!

T�tja majd csak a sz�j�t-

Sok fancsali cs�sz…

Mert a F�ld

most az �n zen�mre v�r,

�s mind, aki hall majd:

elal�lva csod�l!

M�g szenved az ostoba �r,

szabadon a zseni �l,

mert r�ptet a sz�rny�n

ihletteli sz�l!

Sz�l egy �gi hang, mely

csak bennem zen�l!

D�r vagyok �s moll vagyok

A zengzetek, a hangzatok s a csend.

Dallamok �s sz�lamok,

fortissim�k �s s�hajok,

meg ritmusk�plet!

Kavarog �s felragyog a fejemben a hang,

nem hazudok: nem is tudok,

ez nekem a rang!

Zene, az vagyok �n!

Mert t�ved�s

zene n�lk�l az �let!

Nem vagyok �n

�gyes sz�facsar�

�s nem vagyok k�lt�,

nem �gy j�n a sz�

sem a k�p,

csak az �rnyak �s a f�ny

Mert nem vagyok fest�,

csak �lmom eny�m.

Nem vagyok k�pmutat�,

aki alakokat v�lt

�s nem vagyok sz�n�sz,

�s megvetem �n

a nagy maszkab�lt,

s a sok-sok rossz szab�lyt.

D�r vagyok �s moll vagyok,

a zengzetek, a hangzatok s a csend,

Dallamok �s sz�lamok,

fortissim�k �s s�hajok,

meg ritmusk�plet.

Kavarog �s felragyog a fejemben a hang,

nem hazudok: nem is tudok.

Ez nekem a rang!

Zene, az vagyok �n!

�n vagyok a ritmus �s

a gy�szdal �s a k�nny� tr�fa mind.

A tiszta hang, a disszon�ns

mind �n vagyok, de m�gse b�nts!

Az �let sz�l �gy.

Buta vagyok, okos vagyok,

mikor melyik, mondd?

Kedves vagyok, undok vagyok,

mi ezzel a gond?

Zene, az vagyok �n!

Szeress h�t, mert �n �gy

�lek �szint�n!