Colloredo:

Engem most az Úr nem áld,

mégsem szórok rád átkot.

Hisz nem jól áll a szénád,

s én ebben hibás vagyok.

Mozart:

Nincs önnel semmi dolgom,

most temették el jóatyám!

C.: Gyászod végsőkig megindít,

kapd meg, hát mi jár!

Új egyezséget kínálok:

megint nekem komponálj!

Az ostoba harcból végre legyen elég,

köztünk szülessen most

Itt már nem azt kell néznünk,

hogy ki volt hibás.

M.: Önnel meg nem oszthatom,

Csak magammal van dolgom,

nem köt más elszámolás!

C.: De számadásod lesz majd a tehetséggel fölfelé!

M.: Engem más meg ne ítéljen mostmár,

csak az Ég!

Nem óhajtok félmegoldást,

nem vonz az együttlét!

Ki a nagyvízre indul,

annak tudnia kell,

melyik hullám a jó,

melyik sodorja el.

Nekem nem számít törvény, és elcsábítás

C.: Érted kár! Értsd meg már!

M.-C.: Az egyszerű út az naivitás!

C.: Jóatyád mit szólna?

Lepereg rólad erkölcsvallás.

Gondold meg,

zenét mennyit írhatsz,

ha összefogunk ketten!

M.: Nekem egy kell csupán:

a szépséges szabadság.

Végre független vagyok,

bennem csak zene szól már!

Nem!

M.-C.: Ki nagyvízre indul,

annak dönteni kell:

melyik hullám a jó,

melyik sodorja el.

Legyen bármilyen vonzó

egy új állomás.

C.: Az egyszerű út

M.: Az egyszerű út

M.-C.: Az egyszerű út, az naivitás!

M.: És nincs már több alku, nincs önámítás!